Napfény, tengerpart, hegyek, füstölgő vulkánkúpok, szűk sikátorokat árnyékoló száradó ruhák, barátságos emberek. Szicília a történelem és a kultúrák valószínűtlen keveréke, észak és dél, kelet és nyugat találkapontja, ahol a maffiáról szóló közhelyeket egy perc alatt elfelejthetjük. Szicíliába menni nem a maffia miatt veszélyes, hanem azért, mert utána egész életünkben visszakívánkozunk.
Ha azt mondjuk, Nápoly az igazi Dél-Olaszország, akkor mi az a további néhány száz kilométer, amely a várostól még hátra van Szicíliáig?
Szicília két jól elkülöníthető földrajzi egységre bomlik, úgymint a sziget belsejére és a tengerpartra. Az első: kopár hegyek, kiégett gabonatáblák, forróság, por, birkák. A part viszont változatos és gyönyörű, a pazar nyaralók a tengerig érnek, amit leginkább az épületek közötti rejtett átjárókon lehet megközelíteni, ha nem találjuk, maradnak a fizetős strandok. A tájról beszélve feltétlenül meg kell említeni az 3323 méteres Etnát, krátereivel, korábbi kitörések nyomaival. Elvarázsolt világ ez, amelynek meghódítása nem is olyan egyszerű.
Kevesen tudják, hogy Szicília zavaros és bonyolult történelme révén hihetetlen mennyiségű kulturális látnivalóval dicsekedhet. A szigetet már a görögök is szerették, hajdanában olyan is volt, hogy Siracusa maga alá gyűrte Athént, így egy ideig a legfontosabb európai várossá vált, miközben Taorminában felépült a világ talán legfestőibb színháza, s Agrigentóban egy komplett völgyet töltenek meg a hajdani görög templomok meglepően jó állapotban fennmaradt maradványai. Aztán jöttek a rómaiak, az arabok, a normannok, a spanyolok, és persze az olaszok: mindenki épített valamit, színházak, várak, kastélyok, katedrálisok, népek, kultúrák és nyelvek mára kibogozhatatlan egységet alkotnak.
További nyaralási ötletek
Augsburg szállás
Top 20 látnivaló Dubajban és környékén